A napokban olvastam egy cikket, mely olyan témát érintett, ami szinte minden coaching beszélgetésen felmerül. Mire hallgassak az eszemre, vagy a szívemre?
Naponta többször kerülünk döntéshelyzetbe, hol kisebb horderejű dolgokkal kapcsolatban, hol pedig életünk fő vonalát meghatározó lépések formájában. Általánosságban megfigyelhető, hogy a racionális döntések vannak túlsúlyban, míg érzelmi alapú döntéseket viszonylag ritkán hozunk. Emiatt azonban nagyon sokszor kellemetlenül érezzük magunkat egy-egy szituációban, hiszen olyan élethelyzeteket teremtünk magunknak, ami megélhető, elviselhető, de nem tölt el bennünket elégedettséggel, boldogsággal.
Munkahelyváltás esetén még mindig az a bevált szokás, hogy körülnézünk a piac által felkínált lehetőségek között, ahelyett, hogy tudatosan olyan munkát keresnénk, amit szívvel-lélekkel tudunk csinálni, amiben igazán jók vagyunk.
Párkapcsolatainkra, gyermeknevelési szokásainkra is jellemző az ésszerűség. Sokan évekig benn maradnak olyan párkapcsolatban, házasságban, amire az egymás mellett élés jellemző, ahelyett hogy megkeresnék azt a megoldást, amit a szívük is el tud fogadni. Ezért különböző kifogásokat gyártanak ( nem tudnék egyedül megélni, már nem találnék magamnak párt, a gyerekeim biztosan nem tolerálnák, ha változtatnék stb.), ezek a gondolatok megerősítik őket abban, hogy a változtatás kockázatos dolog.
Azonban a változások, a velük együtt járó kockázatok által találhatunk rá arra az életformára, amiben ki tudunk teljesedni, ami boldogsággal tölt el bennünket…és ha már megízleltük a bennünk rejlő erőt és értékeket, akkor a jövőben sokkal rutinosabban tudunk élni az élet által felkínált lehetőségekkel.
Rajmon Beáta
Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: