Azt gondolom szerencsésnek mondhatja magát, aki rátalál arra útra, ami őt boldoggá teszi, amiben ki tud teljesedni. Nagyon kevesen vannak, akik tudatosan keresik a nekik megfelelő életpályát, a többség inkább sodródik, vagy éppen a környezetétől várja az instrukciókat, hogy mit tegyen, mivel foglalkozzon. Tulajdonképpen már 14 évesen ismerni kellene magunkat annyira, hogy jó döntést hozzunk, azt a hivatást válasszuk, ami tényleg testhezálló, amit ránk szabtak. Ennek az esélye azonban elég minimális, kevés gyermek rendelkezik olyan fokú önismerettel, hogy teljes mértékben tisztában legyen a képességeivel, az értékeivel és a vágyaival. Ezért sokan felnőttként döbbennek rá, hogy nem a helyükön vannak, az a munka amit végeznek nem elégíti ki őket lelkileg, maximum anyagilag, persze ez sem elvetendő dolog.
Azonban teljesen más olyan munkát végezni, amit szívvel-lélekkel teszünk, amiben talán megtapasztalhatjuk a flow élményt is. ( A flow élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban , amit csinál, amitől energiával töltődik fel és örömét leli benne.) Ebben az esetben nem kötelességként, nem teherként éljük meg a munkavégzést, hanem olyan tevékenységként, ami által mi is többek leszünk, illetve a környezetünket is gazdagítjuk.
Jómagam is a negyvenes éveim elején találtam rá a life coachingra, aminél rögtön úgy éreztem, hogy ez az a hivatás, ami nekem való, amiben kibontakoztathatom az empátiámat, a beleérző képességemet, a segítő szándékomat, a megérzéseimet és mindezeket úgy, hogy az ügyfél hasznára válnak, ugyanakkor számomra is örömforrást jelentenek. Soha nem késő váltani, ha úgy érezzük, hogy a munkánk pusztán rutin, kötelesség. Azt szoktam mondani, hogy minden egyes pillanat tökéletes a váltásra, a változásra…
Rajmon Beáta
Még több cikket itt olvashatsz: http://www.boldogsag-coach.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: