Boldogság Coach

Van, aki úgy gondolja, hogy a boldogság tanulható, elsajátítható, bennem ez az elgondolás komoly kétségeket vet fel…

Sok mindent megtanulhatunk, egy szakmát, idegen nyelvet, táncolni, zenélni, de boldognak lenni, azt nem. Senki nem fogja megmutatni, hogyan legyünk boldogok, nekünk kell megteremtenünk azokat a feltételeket, körülményeket az életünkben, melyek elvezetnek minket a boldogság állapotához. Magunkat kell olyan mértékben ismerni, hogy tudjuk, mi tesz boldoggá és engedélyt adni arra, hogy mindezt megélhessük.
A boldogság egy lelkiállapot, mely cselekedeteinknek, gondolatainknak, életvitelünknek a következménye. Ha úgy élem az életem, ahogy azt szívből szeretném, ha olyan munkát végzek, ami örömmel tölt el, ha a kapcsolataimat nem az elvárásoknak való megfelelni akarás tartja össze, hanem egymás elfogadása, szeretete, akkor a pozitív következmény nem maradhat el. De ez nem azért fog bekövetkezni, mert “megtanultam” boldognak lenni, hanem azért, mert szeretem, elfogadom magam és megengedem magamnak, hogy mindezt megélhessem.A boldogság szoros összefüggésben áll a szeretettel, ha szeretem önmagam, akkor a másik ember felé is szeretettel közeledek, mert ez az alapállapotom, ez az origó, innen indulok és ide érkezem. Ezt meg kell tapasztalni…utána már más szemüvegen keresztül tekintek a világra. Minden belőlem indul ki és ami bennem lejátszódik, azt tükrözi vissza a környezetem.
Sokszor hallani az utóbbi időben…légy pozitiv -egy közismert new age szlogen… ez sem megy parancsszóra, nem megy pusztán azért, mert ezt mondták. Ehhez mélyebbre kell jutnom önmagamban, nagyobb önismeretre kell szert tennem, tapasztalások által eljutni oda, hogy a dolgokat többféleképpen értelmezhetem, ezáltal minden eseménynek van pozitív hozadéka…az hogy ezt képes vagyok-e meglátni már csak rajtam múlik.

Rajmon Beáta

Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

A kérdés elgondolkodtató, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindenki szeretne boldog lenni, mégis viszonylag kevesen adnak rá engedélyt maguknak. Sokszor egy egész élet is kevés hozzá, hogy rájöjjünk, mindig a környezetünk reakcióitól tesszük függővé, mennyit engedhetünk meg magunknak, mennyire lehetünk szabadok, boldogok.
Felvetődik a következő kérdés, mikor vagyunk szabadok? Amikor kimondjuk azt, amit gondolunk, nem csak azt amit hallani szeretne a környezetünk. Amikor a cselekedeteink szabadon követik a gondolatainkat. Amikor bátran kinyilvánitjuk az érzéseinket. Saját felelősségre vállalunk kockázatot, az esetleges következmények elfogadásával.
Gyakori kérdés a következő: Megtehetem én ezt, jogom van hozzá?
A kérdésből egyértelmű, hogy az illető egy külső személy jóváhagyására vár, egy külső megerősitésre. Úgy tünik, hogy mélyen belénk ivódott az engedélykérés. Gyermekként természetes, hogy a szüleink szabnak korlátokat, amiket többé-kevésbé igyekszünk betartani. Viszont a szüleinktől halljuk azt is, hogy nem érdemled meg, mert nem azt tetted, amit vártam tőled. Ezért felnőttként is úgy itéljük meg, hogy nem vagyunk elég “jók”, nem érdemeljük meg a figyelmet, a szeretetet, a boldogságot.
Megjegyzem a felelősséggel is hadi lábon állunk. Egyrészt kerüljük a komolyabb felelősséggel járó döntéseket, ezért rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg magunkat.  Másrészt úgy gondoljuk, hogy felelősek  vagyunk szinte mindenkiért magunk körül. Felelősek vagyunk gyermekeinkért, amig fel nem nőnek, ez természetes. Egyfajta irányt mutatunk nekik, aminek a mentén haladva, jó esetben egyészséges önbizalommal rendelkező, öntudatos felnőttek lesznek. De nem felelünk mások boldogságáért, csupán a sajátunkért.
A döntéseink nagy részét úgy hozzuk meg, hogy nem önmagunkat tartjuk szem előtt, hanem mindenki mást. Ha az amit eltervezünk, tetszeni fog a családunknak, a barátainknak, a szüleinknek, akkor talán megvalósitjuk, ha nem, akkor inkább visszavonulót fújunk.
Nem tudunk és nem merünk engedélyt adni magunknak egy-egy lépés megtételéhez. Számbavesszük minden felmenőnk és lemenőnk várható reakcióját és utána döntünk. Igy azonban nem a mi belső vágyaink fognak megvalósulni, hanem a környezetünké…
Te szabad vagy, szabadon döntesz, engedélyt adsz magadnak, hogy valóra váltsd az álmaidat?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/megerdemlem-a-boldogsagot-/

Tapasztalatom szerint a leggyakoribb probléma a párkapcsolaton belüli elcsúszás, az egymástól való eltávolodás. Maga a válság egy hosszú folyamat következménye, melyet a partnerek inkább csak a váláshoz közeli stádiumban tudatosítanak magukban. Amíg nem ég a lábuk alatt a talaj, addig szemet hunynak az elégedetlenségük felett, nem kerül időben felszínre a kettőjük között lappangó feszültség. Sok esetben mindkét fél magában hordozza a sérelmeit,  nem adnak hangot, mindannak, ami sérti az önérzetüket, ami nyilvánvalóan nem könnyíti meg a kapcsolat megmentését. Amennyiben nyitottak, megfelelő a kommunikáció  a felek között, nagy valószínűséggel nem kerülnek lelkileg és testileg távol egymástól.
Mi az oka az eltávolodásnak? Amikor két ember úgy dönt, hogy összekötik az életüket, optimális esetben hasonló értékrenddel, hasonló érdeklődési területtel és nem utolsó sorban testi vonzalommal rendelkeznek egymás iránt. Amennyiben a pár hasonló fejlődési folyamaton megy keresztül az évek múlásával, időt fordítanak önmaguk és társuk jobb megismerésére, akkor a kapcsolat őszinte és érzelem gazdag maradhat, ellenkező esetben nagy az esélye a szétesésnek. Sajnos elég gyakori jelenség, hogy nem csak a párjára nem figyel kellőképpen az ember, hanem önmaga belső igényeire sem. Ha valaki nem ismeri meg önmagát, nincs tisztában az értékeivel és a gyengeségeivel, valószínűleg nem fogja azokat kibontakoztatni, illetve megfelelően kezelni. Ahol nincs igény az önismeretre, ott nagy valószínűséggel a társ valós megismerése is elmarad. Ehelyett marad a vádaskodás, a folyamatos elégedetlenség, amiért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltük. Sokkal könnyebb megoldás, ha a másik felet hibáztatjuk, amiért megromlik a kapcsolat, hiszen így nem kell önvizsgálatot tartani. A belső munka mindig időt, energiát igényel mindenkitől, viszont ez az egyetlen járható út, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és a párkapcsolatunkban. A gondolatok és az érzelmek tiszta, őszinte átadása a társunk felé építő jellegű, amennyiben a kommunikáció felszínes, az érzelmek kimutatása pedig ritkán történik meg, a felek előbb-utóbb másnál keresik a lelki és testi vigasztalódást.
Ne sajnáljuk az időt és az energiát sem önmagunktól, sem a párunktól, így lehetőségünk nyílik tartós, őszinte és érzelem gazdag kapcsolat kialakítására.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/veled-vagy-nelkuled/

Egy kedves ügyfelemen keresztül szeretném szemléltetni a fent leírt mondatot. Bevezetésként annyit írnék, hogy mindenkiben más és más világ él, ezt a világot csak nagyon kevesen láthatják a maga nagyszerűségében. Az emberek többsége csupán a felszínt mutatja meg a külvilágnak, a burok alatt rejtőzködő csodákat féltve őrzik, mintha szégyellnivaló lenne. 
Mindnyájunknak határozott  elképzelése van  arról, hogy mennyit célszerű felfedni magunkból, illetve arról is, hogy milyen képet kell mutatnunk az embertársainknak ahhoz, hogy elfogadjanak. Ez a kép sokszor távol áll attól a valóságtól, amilyenek valójában vagyunk. Egy kedves ügyfelem úgy fogalmazott, hogy “most valami olyant mutattam meg magamból, amit még senki nem láthatott”. Amikor megkérdeztem, hogy vajon mások miért nem láthatták ezt a embert, akivel én találkoztam, azt felelte: Mert nem gondoltam, hogy én ezzel együtt vagyok szerethető és inkább elrejtettem a külvilág elől. Ami nagy hiba volt, mert ha tudatosan felvállalta volna ezt az oldalát, akkor esetleg olyan munkát találhatott volna, amit szívvel-lélekkel csinálna, olyan párt találhatott volna, akivel összhangban tudná megélni a mindennapokat. De még így sem késő, mert minden pillanat alkalmas a változásra, a változtatásra…arra, hogy a bennünk élő csodákat kamatoztassuk a világban
A kérdés az, hogy most miért tette meg…mert olyan szintű elfogadásban volt része a coaching során, ami által megszűnt a megfelelni akarás, nem voltak előítéletek, elvárások vele szemben és ez megnyitotta azokat a kapukat, melyeket eddig tudatosan zárva tartott. Nagy öröm volt látni, ahogyan átlépte önmaga határait és bátran mert szárnyalni.
Köszönöm…

Rajmon Beáta

Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

Ha kellően tudatosak vagyunk, figyelünk a megérzéseinkre, figyelünk az életünkben megjelenő lehetőségekre és a megfelelő időben élünk is vele. A tudatosságunkhoz azonban az is hozzá tartozik, hogy időnként felülvizsgáljuk önmagunkat, az életünket. Olykor érdemes feltenni azokat a kérdéseket, amelyek alapján eldönthetjük, hogy a helyes úton haladunk-e. Ezek a kérdések arra ösztönöznek minket, hogy változzunk, változtassunk. Mindkét dologhoz rugalmasság és bátorság szükséges, azonban ezek nélkül a tulajdonságok nélkül nem tudunk teljes életet élni, maximum kompromisszumot kötünk önmagunkkal. A változásban mindig benne van a lehetőség a megújulásra, a megújulás pedig testi-lelki szinten történik.
Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy éljünk a “szabad akarattal”, de ha  nem tudjuk hol tartunk most és hova szeretnénk eljutni, akkor a választás is igen nehézkes. Tisztában kell lennünk vele, hogy életünk egyes területein milyen eredményeket értünk el, illetve mit szeretnénk még megvalósítani. Életterület alatt érthetjük a családot, a munkát, karriert, önmegvalósítást, párkapcsolatot, egészség…stb. Van akinek a spiritualitás is egy olyan terület, amiben szeretne fejlődni, ez teljesen egyénfüggő. Épp ezért szükséges minden egyes szegmensét az életünknek számba venni és legalább gondolatban egy számvetést készíteni.
Munkánkat a megfelelő kérdésekkel megkönnyithetjük, amelyekből egy kis ízelítő:

Mennyire vagy megelégedve a családi és baráti kapcsolataiddal? Kapsz elég megértést, visszajelzést, és szeretetet tőlük? Vannak-e olyan emberek az életedben, akik kifejezetten negatív hatással vannak a boldogságodra?

Szereted-e a munkádat, illetve ki tudod-e használni benne az erősségeidet, el tudsz-e mélyülni benne, mennyi sikerélményt, pozitív érzést ad neked?

Van-e párkapcsolatod? Ha van, mennyire vagy megelégedve vele? Összhangban tudjátok-e élni a mindennapokat?

Van-e időd és energiád új dolgokat tanulni?  Mennyire vagy megelégedve a személyes fejlődéseddel?

Amennyiben a válaszaink elégedettséggel töltenek el bennünket, akkor nyugodtan hátradőlhetünk egy időre, ha sok hiányossággal szembesítenek bennünket, akkor érdemes változtatnunk, még akkor is ha rengeteg energiát kíván tőlünk. A változás hosszú távon mindenképpen megtérül és rávezet minket a saját életutunkra.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-kerdesek-ereje/

Vágyaink valóra váltása az egyik legnagyobb hajtóerő az életünkben. Amíg gyermekek vagyunk a vágyakozás és a hit az álmok valóra váltásában teljesen természetes, úgy gondoljuk, hogy elég tág az univerzum, bármi lehetséges. Ahogy felcseperedünk ez a nyitottság a lehetőségek, a mindennapi “csodák” irányában elvész, felváltja a racionális gondolkodás és a szabályok követése. 
Életünk minden területére jellemző lesz a hideg, józan ésszel történő megfontolás és az előre tervezés, az intuíció, a belső megérzés elveszti jelentőségét. Eltervezzük milyen lesz a párunk, az otthonunk, milyen munkát fogunk végezni.
Maga a cél kijelölése, az hogy mit szeretnénk elérni az életben nagyon hasznos, ha tartalmasan akarjuk élni a mindennapokat. Azonban, ha a célhoz vezető utat mi akarjuk teljes mértékben meghatározni a legapróbb részletekig, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a számunkra ideális kapcsolódást, megoldást.
Vegyük példaként a  párválasztást, ami mindenki életében az egyik legfontosabb dolog, egyáltalán nem mindegy, hogy kivel éljük a mindennapjainkat, mennyire tudunk összhangban tevékenykedni, egymásra figyelve, ugyanakkor önállóságot biztosítva egymásnak. A hozzánk illő pár megtalálása nagyon fontos része az életünknek, ami elhozhatja számunkra a harmóniát éppúgy, ahogy  a szürke hétköznapokat is. Talán ismerősen cseng a következő gondolat…”Nekem barna szemű, magas, diplomás férjem lesz, aki udvarias, figyelmes velem és együtt járunk majd kirándulni, síelni.” Ebben a mondatban annyi feltételt, elvárást találunk, hogy szinte lehetetlen megtalálni a királyfit a fehér lovon. Ha mereven ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, akkor jó eséllyel el fog mellettünk sétálni a számunkra ideális társ.
Ugyanilyen probléma, ha mi akarjuk meghatározni, hogyan váljon valóra a vágyunk, amikor lemondunk a rugalmasság adta lehetőségről és egyben a belső iránytűnk meghallásáról. Egy példával szemléltetve.. Szeretnénk munkát találni, az újságban felfigyelünk  egy olyan állásra, ami szakmai szempontból a végzettségünknek megfelelő, ugyanakkor tudomásunkra jut, hogy az egyik ismerősünk  éppen munkatársat keres maga mellé, egy olyan területen, amihez ugyan nincs meg a megfelelő végzettségünk, de maga a munka mindig is érdekelt minket. Titkon irigyeltük ismerősünket és szívesen csatlakoztunk volna hozzá, de nem volt elég bátorságunk a váltáshoz.  Ilyenkor már előre eldöntjük, hogy az első alternatíva jöhet szóba, az lesz a jó számunkra, a másikat eleve elvetjük. Pedig ha bátran felvállaljuk önmagunkat, a vágyainkat , a szabad akarat lehetőségét, akkor esetleg olyan területen munkálkodhatunk, ami nem csak anyagilag elégit ki minket, hanem lelkileg is. 
Szabad akarat azt jelenti, hogy észreveszem az élet által felkínált lehetőségeket és szabadon döntök róla, hogy élek-e velük.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/szabad-akarat/

Mit is takar a kifejezés… A 40-es éveink felé, amikor már anyagilag rendezett körülmények között élünk, felépitettük a karrierünket, a családi kapcsolataink szilárdnak bizonyulnak, eljön egy olyan időszak, amikor mindezek ellenére feltesszük magunknak a kérdést, ennyi lenne az élet, ez a sorsom?
Mindennap ugyanazzal a rutinnal szembesülünk, akár otthon, akár a munkahelyen, úgy tünik már nincs hova fejlődjünk, hiszen mindent megszereztünk, amire vágytunk. A cégnél nincs lehetőség az előre lépésre, unottan ballagunk mindennap a munkába, már nem látjuk  a kihivást. A családban a mindennapi feladatok szinte tehernek tünnek, úgy érezhetjük, hogy belefáradtunk a gyereknevelésbe, nincs türelmünk a párunkhoz sem. Ekkor kezdünk el keresni, először nem is igazán világos számunkra, hogy milyen irányba tartunk, csupán egy erős belső késztetéssel szembesülünk. Olyan érzés kerithet hatálmába bennünket, mintha szeretnénk újból gyerekek lenni, akik még hallhatatlannak képzelik magukat, akik előtt még ott az élet és minden vágyukat valóra válthatják. Sokan ilyenkor szembesülnek vele, hogy nem is azt az életet élik, amit szeretnének, nem is olyan munkát végeznek, mint amire mindig is vágytak, hirtelen feltolulnak a mélyről az eddig elnyomott és megvalósulatlan vágyak.
Ez az időszak sok veszélyt rejt magában, ugyanakkor sok lehetőséget is. Meggondolatlan lépéseket tehetünk, felmondunk a cégnél, ami veszélyeztetheti az anyagi biztonságunkat,  a párkapcsolatainkban is megjelenhet a bizonytalanság.
Ahhoz, hogy ezt az időszakot képesek legyünk jól átvészelni, hatalmas belső munkára van szükség. A megújuláshoz  rendbe kell tennünk magunkat, meg kell tanulnunk odafigyelni arra, hogy mi az ami feltölt bennünket, mi az , ami viszi az energiánkat, milyen megérzéseink vannak egy-egy élethelyzettel kapcsolatban. A tudatosabb életvitel, az erősségeink, gyengeségeink feltárása segithet  a továbblépésben.  Fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy mik azok a dolgok és ki azok a személyek, akik segitenek a további fejlődésben. Szintén nagy segitség lehet, ha a spiritualitás felé fordulunk és ezáltal mélyebb önismeretre teszünk szeret, olyan techinkákat alkalmazunk, melyek testünket -lelkünket egyaránt táplálják.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/eletkozepi-valsag/