Egy érdekes kutatásra bukkantam a napokban, a Journal of Family Psichology című szaklap munkatársai arra keresték a választ, hogy meddig marad együtt egy pár. A vizsgálatban résztvevő házaspároknak a következő kérdésre kellett válaszolniuk: Hogyan ismerkedtek meg?
A szakemberek az adott válaszok kielemzése alapján, meglepő pontossággal meg tudták mondani, hogy kb. meddig maradnak együtt a párok…Azokra a párokra, akik színesen, nyitottan beszéltek a találkozásukról, hosszú párkapcsolat várt, akik viszont zárkózottak voltak, negatív módon kommunikáltak, azok viszonylag rövid idő múlva elváltak…
Magam is tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik már érzelmileg nem kötődnek a párjukhoz, mennyire tárgyilagosan tudnak róla beszélni, mintha egy kívülálló személyről lenne szó, nem pedig életük párjáról.
Ebben az esetben érzelmi töltés már nincs jelen, a két fél között nem áramlik a szeretetenergia, ennek ellenére fejben még ragaszkodhatnak egymáshoz, de ez pusztán a felszín. A valóságban már elengedték egymás kezét, általában a megszokás, az anyagiak, a gyerekek tartják őket egymás mellett. Nagyon nehéz maga a felismerés is, megérteni, hogy a kapcsolatban már nincs szikra, amit lángra lehetne lobbantani.
Amíg két fél között áramlik a szeretet, addig a problémák orvosolhatók, a nehézségek átmenetiek és mindig a megoldásra törekednek a felek. Persze ezek a helyzetek megkívánják mindkét féltől a maximális odafigyelést, az őszinteséget és a meglelő konfliktuskezelést. A párkapcsolatokon belül általában az egyik fél “jobban tud szeretni”, ő az, aki keresi a megoldást a problémákra, aki szorgalmazza a lelki eszmecseréket, nincs is ezzel semmi gond, amennyiben a partner együtt tud vele működni. Akkor van gond, ha a párnak csak az egyik tagja tartja fontosnak a másik emelését, akár egy dicsérettel, egy érintéssel, egy kis figyelmességgel, vagy éppen ajándékkal, attól függően épp milyen szeretetnyelvet beszélnek.
Visszatérve a gondolatindító cikkre, valóban látható és érezhető, hogy egy kapcsolat mennyire életképes, mennyi szeretet vibrál a felek között, pusztán abból, ahogy kommunikálnak önmagukról és egymásról.
Te hogy mesélnéd el a megismerkedéseteket?
Ebben az esetben érzelmi töltés már nincs jelen, a két fél között nem áramlik a szeretetenergia, ennek ellenére fejben még ragaszkodhatnak egymáshoz, de ez pusztán a felszín. A valóságban már elengedték egymás kezét, általában a megszokás, az anyagiak, a gyerekek tartják őket egymás mellett. Nagyon nehéz maga a felismerés is, megérteni, hogy a kapcsolatban már nincs szikra, amit lángra lehetne lobbantani.
Amíg két fél között áramlik a szeretet, addig a problémák orvosolhatók, a nehézségek átmenetiek és mindig a megoldásra törekednek a felek. Persze ezek a helyzetek megkívánják mindkét féltől a maximális odafigyelést, az őszinteséget és a meglelő konfliktuskezelést. A párkapcsolatokon belül általában az egyik fél “jobban tud szeretni”, ő az, aki keresi a megoldást a problémákra, aki szorgalmazza a lelki eszmecseréket, nincs is ezzel semmi gond, amennyiben a partner együtt tud vele működni. Akkor van gond, ha a párnak csak az egyik tagja tartja fontosnak a másik emelését, akár egy dicsérettel, egy érintéssel, egy kis figyelmességgel, vagy éppen ajándékkal, attól függően épp milyen szeretetnyelvet beszélnek.
Visszatérve a gondolatindító cikkre, valóban látható és érezhető, hogy egy kapcsolat mennyire életképes, mennyi szeretet vibrál a felek között, pusztán abból, ahogy kommunikálnak önmagukról és egymásról.
Te hogy mesélnéd el a megismerkedéseteket?
Rajmon BeátaMég több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: