Feladni önmagam a kapcsolatunkért

Azt hiszem sokan magukra ismerhetnek a következő történetben…

Rengeteg álmom volt, úgy éreztem senki nem állíthat meg, megvalósítom őket, és szárnyalni fogok,de aztán besétált az életembe a nagybetűs szerelem. Nagyon jó volt együtt, élveztem minden pillanatát, lestem a kívánságait, figyeltem minden rezdülését, örültem, ha boldognak láttam…
Majd egy napon azt vettem észre, hogy szinte teljesen eltűntem, feláldoztam magam kettőnk boldogságáért. Ami számomra fontos volt, már elhalványult, csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy ő velem maradjon, hogy boldogok legyünk. De rá kellett döbbennem, hogy az a boldogság amit így éltem meg, egyben súlyos fájdalom is, hiszen valahol útközben feladtam magam és ő észre sem vette…Már csak egy kérdés merült fel bennem, ha ez számára természetes volt, akkor valóban szeretett-e, valóban olyan mély volt az érzés, vagy csak én láttam így…
Persze nem okolhattam őt mindenért, hiszen az én döntésem volt.
Egy nagy jutalma mégiscsak volt a találkozásunknak, ráébredtem, hogy fontos vagyok önmagam számára, hogy magamat legalább annyira szeretnem kell, mint a páromat és az álmaimat soha nem adhatom fel, hiszen velük élhetem meg a teljességet…