Boldogság Coach

Micsoda ellentmondás feszül ebben a két szóban társas magány…párban, mégis egyedül.
Minden társas kapcsolat célja, hogy megosszuk önmagunkat, a gondolatainkat, az érzéseinket, az örömteli pillanatainkat a társunkkal, ezért kötünk házasságot, vagy épp alakítunk ki élettársi kapcsolatot. Ideális esetben a társunkat beengedjük a saját világunkba, sőt örömmel tölt el bennünket, ha részese lehet mindannak, ami velünk történik. Ilyenkor a másik fél szerepe túlnő a gondoskodáson, a biztos anyagi bázis megteremtésén, a gyermeknevelésen, a háztartási teendők elvégzésén.
Ez a fajta kapcsolódás azonban elég ritka, sokkal jellemzőbb az egymás mellett élés formája, ahol látszólag együtt, mégis külön élik napjaikat a párok és keresik a számukra boldogságot okozó tevékenységeket, dolgokat.
Miért választjuk a magánynak e különös formáját? A kérdésre nagyon sokféle válasz születhet, attól függően, hogy honnan indult a kapcsolat, illetve mi történt a két féllel menet közben. Sokan a valódi magánytól való félelem miatt alkudnak meg önmagukkal és választanak olyan társat, aki mellett nincs lehetőségük megélni a boldogságot. Ez egy tudatos döntés, amiben felvállalja az illető, hogy fizikai értelemben nem marad egyedül, de lelkileg viszont igen. Ilyenkor már a kapcsolat elején is hiányzik a szenvedély, a szerelem, viszont a szeretet és a kötődés jelen lehet.
A másik verzió szerint, útközben veszítjük el a társunkat és alakul ki a magány a párkapcsolaton belül. Ebben az esetben a kapcsolat elején még élnek a közös kapcsolódási pontok, azok a tevékenységek, érdeklődési körök, melyek mentén mindkét fél meg tudja élni a boldog pillanatokat, majd mindkettejük belső fejlődése, átalakulása következtében ezek a pontok a későbbiekben jelentőségüket veszítik. Tételezzük fel, hogy mindketten szeretnek koncertekre járni, élvezik az éjszakai pörgést, társasági emberek, ebben az esetben a kapcsolat a kezdetekben működőképes. Viszont, ha az egyik félnek egy bizonyos idő után már nem elégíti ki a belső igényét ez a fajta életmód, akkor egy fokozatos eltávolodás következik be, ami egy idő után áthidalhatatlan szakadékká válik. Időközben megváltozik a két ember értékrendje, ezzel együtt a céljaik is, ezért már képtelenek azonos irányba nézni, nem értik egymást és a másik társaságában a magányt élik meg. Szép fokozatosan elkopnak a közös tevékenységek, nem tudnak egymással beszélgetni a felek, tulajdonképpen a két halmaznak egy idő után már nem lesz közös metszéspontja.

A következő kérdések segíthetnek abban, hogy elindítsanak bennünket a megoldás felé vezető úton:
Az első és legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni önmagunknak, jelen van-e még a szeretet a kapcsolatban?
Szeretnénk-e a kapcsolatot rendbe hozni, újból felépíteni?
Hajlandóak vagyunk-e energiát fektetni a kapcsolatba, azért, hogy az megújulhasson?
Képesek vagyunk-e megvizsgálni a történéseket a társunk szemüvegén keresztül is?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/tarsas-magany/

“A világ tele van látszólag boldognak tűnő szinglikkel, akik utaznak, buliznak, sőt még gyereket is vállalnak egyedül.”
De mi történik, ha túl jól sikerül az egyedüllét? Ha valaki sokáig bent marad ebben az állapotban kényelmi szempontok miatt, mert úgy érzi, hogy könnyebb egyedül, mint alkalmazkodni, akkor esetleg negyvenévesen ébred rá, hogy nem kerek az élete.
Persze nem csupán kényelmi szempontok miatt dönt valaki az egyedüllét mellett, van aki tudatos karrierépítés miatt és vannak olyanok, akiket a szüleik “engednek el” nehezen. A másik leggyakoribb ok, hogy a “megkésett” fiatalok nem rendelkeznek megfelelő önbizalommal  az  ismerkedéshez, olyan kisebbrendűségi érzésekkel küzdenek, ami eleve lehetetlenné teszi egy egészséges párkapcsolat kialakítását. Általában észre sem veszik a másik nem flörtjelzéseit, vagy ha mégis, akkor sem reagálnak rá.
Bármi is legyen a háttérben, szinglinek lenni már nem dicsőség, manapság már egyre kevesebben érzik jól magukat Bridget Jones szerepében. A probléma sokakat érint, viszont kevesen veszik a bátorságot, hogy segítséget kérjenek.
Az egyedülállóknak rengeteg frappáns válasza van arra, hogy miért nincs párkapcsolatuk…épp most szakítottam, ez csak átmeneti állapot, még szeretném élvezni az életet, még nem találtam meg az igazit, sok a munkám, nincs időm ismerkedni…stb.
Sok fiatal előtt nincs megfelelő párkapcsolati minta, nem tudják hogyan lehet harmonikus kapcsolatot működtetni, hiszen gyermekként nem volt részük benne. Így eleve hátrányból indulnak, maguknak kell megküzdeni minden egyes tapasztalatért.
Mi lehet még a tartós egyedüllét oka? Úgy érzi az illető, hogy nem érdemli meg a szeretet, ezt hozta örökségként a szüleitől és nem látja önön problémáját kívülről. Ha valaki gyermekként egy elvárásokkal teli környezetben nő fel, ahol akkor jár jutalom, ha megteszi amit a szülei szeretnének és nincs lehetőség az önállóságra, pusztán a szabályok követésére, ott nem az kódolódik, hogy önmagamért vagyok szerethető.
Egy másik gyakori jelenség,hogy túl magas elvárásokat támaszt az illető és  emiatt elmegy az ideális társ mellett. Képzeletben olyan paramétereket állít fel /intelligens, izmos, sportos, humoros, szép, magas egzisztenciával rendelkező/, melyek megléte egyszerre szinte lehetetlen. Ezért nem árt egy kicsit elrugaszkodni a megírt forgatókönyvtől és rábízni magunkat a megérzéseinkre, így esélyt adunk magunknak a boldogság, a szerelem megélésére.
Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatot tudjunk felépíteni, nyitottnak kell lenni az élet által felkínált lehetőségekre és fel kell vállalni önmagunkat, az érzéseinket, a félelmeinket, a sebezhetőségünket, mindent, ami hozzánk tartozik, hiszen így fog ránk találni az a társ, aki önmagunkért szeret.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/szingliseg/

“Nem tudok továbblépni, mintha még mindig az első házasságomat élném…pedig már évek óta különélünk.”

Addig, amíg egy életszakaszt nem tudunk önmagunkban a helyére tenni, lezárni, addig a következő fejezet lehetőségeit nem tudjuk megélni, nem tudunk jelen lenni.. Amíg azt érezzük, hogy életünk szereplőivel még megoldandó feladatunk van, amíg folyamatosan jelen vannak a gondolatainkban, érzéseinkben, addig nem tudjuk átadni magunkat a jelen csodáinak. Ezek a tartozások lehetnek ki nem mondott gondolatok, éppúgy mint meg nem élt érzések, a hiány mindenképp ott bujkál a bensőnkben és fogságban tart.
Mi szükséges a továbblépéshez;
-őszinteség önmagunkkal szemben, beismerni, hogy bennragadtunk egy bizonyos élethelyzetben,
-képesség arra, hogy magasabb nézőpontból is meg tudjuk vizsgálni az életünket, hogy megláthassuk a dolgokban rejlő tanítást,tapasztalást
-bátorság, nyitás a másik fél felé, őszinte kommunikáció, a lehetséges megoldások felvetése, melyek minden szereplő számára pozitív lezárást hordoznak magunkban.

“Minden ember egy kis csoda, mivel egyszeri és megismételhetetlen.”
Mérő László

Önismereti kincsestár

Kedves Felfedező, egy utazáson szeretnélek végigkísérni, mely hozzásegít Önmagad megismeréséhez, tudatos feltérképezéséhez.
A munka során találkozol árnyoldalaiddal éppúgy, mint egyediségeddel. A belső utazás segítségével önmagadat, kapcsolataidat, a benned feszülő vágyakat, a téged akadályozó korlátokat ismerheted meg. A kérdések, feladatok tükröt tartanak, segítségükkel életedet egy más nézőpontból láthatod. Ha lelkiismeretesen végigmész a felfedezőúton, találkozhatsz azokkal a lehetőségekkel, melyek által teljesebb, boldogabb életet élhetsz. Az Önismereti kincsestár olyan, mint egy őszinte barát; támogat, anélkül, hogy ítélkezne.
A kiadványt itt rendelheted meg ( www.lifecoachkiadvany.com) , a részletekről e-mailben értesítelek.

Rajmon Beáta

Mire vágyik a nő és mire a férfi egy kapcsolaton belül?
Aki párkapcsolatban él, biztosan megtapasztalta, hogy a két nem képviselőit más jellegű “jutalmazások” inspirálják. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vágyak nem minden esetben érnek össze, nyilván vannak azonos metszéspontok. Az “erősebbik” nem egy fiatal képviselője így fogalmazta meg a kívánságlistát: szex, sör, rántott hús. Hogy értelmezzük e három szót?
A szex talán a legegyértelműbb a három fogalom közül, az intimitás rendszeres jelenléte a kapcsolaton belül. A sör már egy kicsit összetettebb fogalom, ide sorolandó minden olyan szabadidős tevékenység, amit a férfi a párja nélkül végez, baráti összejövetelek, hobby, sport…stb. A férfi ezen a területen maximális szabadságot igényel, ne legyen folyamatos ellenőrzés és elszámoltatás alatt tartva. A rántott húst talán úgy definiálnám, hogy az otthon melege, vagyis a női gondoskodás, meleg vacsora, háztartási teendők.
Lehet, hogy a fenti felsorolással nem feltétlenül értene egyet minden férfi, hiszen minden ember egyedi szemlélettel rendelkezik, itt pusztán egy mintát ragadtunk ki, amellyel talán a többség azonosulni tudna.
Ezzel szemben a nők mást várnak egy kapcsolattól… a sorrend persze eltérő lehet :nőiség megélése ( beleértve a szexet is) , biztonság ( anyagi, érzelmi), őszinte érdeklődés. Ez utóbbi felsorolás nem annyira kézzelfogható, mint a férfiaknál említett, sokkal inkább érzelmi töltetű fogalmakról van szó. A nő szereti, ha a párja figyel rá, érzelmileg bevonódik a kapcsolatba, ami nem minden férfinak megy könnyen, főleg abban az esetben, ha ezt a társa nem is hozza tudomására.
“A nőnek mindennap éreznie kell, hogy társa szereti, óvja, kiáll mellette és tiszteli, hogy olyannak fogadja el, amilyen. Akkor a nő kiteljesedik” – vallja egy interjúban Dr. Kéri Katalin, művelődéstörténész.
Mivel a két nem másképp van “kódolva” , ezért más formában tudják megélni párjuk mellett a kiteljesedést. Probléma akkor van, ha erről nem akarunk, vagy éppen nem merünk beszélni a társunkkal. Ezért a megfelelő kommunikáció szintén elsődleges szempont kell legyen a párkapcsolaton belül. Olyan beszélgetésekre kell törekedni, amiből mindkét fél energiát tud felvenni, töltekezni tud.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/no-kontra-ferfi/

1. Egyszerre feküdjetek le.

Úgy értem, egy időben menjetek este ágyba . Nem tűnhet fontos
dolognak, de nagyon is az, elsősorban a nő számára. Az esti rituálé,
a lefekvéshez készülődés, a napi dolgok átbeszélése, a másnapi teendők
egyeztetése rendkívüli módon tudja erősíteni a kötődést egymáshoz.

2. Találjatok közösen végezhető szabadidős tevékenységeket.

Anyósom és a férje különbözőbb nem is lehetne. Mégis van, ami
összeköti őket: mindketten megszállottan szeretnek utazni.
Nekünk a feleségemmel több ilyen is közös pont is van, de ezek közül
talán a legfontosabb, hogy mindkettőnkben nagyon erős a világ
megismerésének a vágya. Találjatok ilyet, mert ha megvan a közös nevező,
arra már nagyon könnyű konkrét programokat ráépíteni.

3. Járjatok kézen fogva

Van valami varázslatos abban, ha tökéletes összhangban
sétálsz partnereddel. Talán az óvodás és általános iskolás emlékek
miatt kevesen teszik ezt meg, pedig rendkívüli módon
erősíti az összetartozás érzését.

4. Bizalom és megbocsátás legyen a kapcsolat alapja.

A bizalmat nehéz megszerezni, de nagyon könnyű elveszíteni.
Alakítsatok ki 100%-os bizalmat, és ne tegyetek semmi olyat,
ami ezt alááshatja. Konfliktusok mindig lesznek, ha azonban megvan
a teljes bizalom, akkor sokkal könnyebb átlendülni
az élet mindennapi döccenőin.

5. Koncentrálj a párod jó tulajdonságaira.

Mindannyian hajlamosak vagyunk a hibákra és a rossz dolgokra
fókuszálni. Ami jó, az pipa, de ami nem… Igyekezz elsajátítani azt a szokást,
hogy a társad pozitív vonásaira összpontosítod a figyelmedet.
Gondoltál már arra, hogy milyen lenne az életed, ha elveszítenéd?
Ez általában segít.

6. Rendszeresen öleljétek meg egymást.

Ez a párkapcsolati munka kellemes része , mégis – főleg mi, férfiak –
hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni. Alapszinten: ölelés lefekvéskor
és felkeléskor, illetve amikor munkából hazaérkeztek. Haladóknak:
ha a közeledbe kerül a párod, mindig öleld meg. Ha eddig ezt nem
csináltad, eleinte szokatlan lesz, de ez is egy szokás; ha 21 napig
megteszed, utána már nem kell rajta gondolkodni.

7. Mondd, hogy „szeretlek” minden nap.

Az nem működik, hogy már mondtam 15 éve az esküvőnkön,
és majd szólok, ha változik. A szerelmi fázisban – ez pár év,
általában kettő – a becéző szavak könnyen jönnek, aztán ha
nem figyelünk, lassan kikopnak a kapcsolatból. Jó eséllyel nem láttál
mintát erre a szüleidnél, mert ők 20. századi – ma már nem működő –
alapelvek szerint élték a házasságukat. Eleinte furcsa lesz,
de könnyen bele lehet jönni.

8. „Kapcsolódj össze” vele napközben.

Ezalatt azt értem, hogy hívd fel, vagy küldj egy sms-t, esetleg egy mailt.
A legtöbb pár külön dolgozik, és meg sem fordul a fejükben, hogy amíg
távol vannak egymástól, akkor is kellene kommunikálni. Pedig ez
súlyos hiba, mert így a két ember szép lassan eltávolodik egymástól.
Reggel ott a hektikus rohanás, este meg két hullafáradt ember morog
valamit egymásnak. Gondolj a párodra napközben is, és figyeld, hogy
milyen őrült módon fogja ez javítani a kapcsolatotokat.

9. Légy hálás azért, hogy van Ő neked.

Ez a legegyszerűbb tanács az összes közül, de talán a legnehezebben
betartható. Légy hálás azért, hogy van kit szeretned, és ő viszontszeret.
Mondj köszönetet, ha segít a házimunkában, ha melletted áll a nehéz
időkben, és hogy szurkol neked a sikereidért.

Forrás… Kerner Training

Még több  cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

Minden pillanatban, minden helyzetben döntéseket hozunk, amelyek kihatnak a magánéletünkre, a hivatásunkra, a barátságainkra, tulajdonképpen az élet minden szegmensére. Leegyszerűsitve, egy adott szituációban vagy jól, vagy rosszul döntünk. No de mi a helyzet, ha  döntésképtelenek vagyunk. Hiszen a nem döntés is egyfajta döntés, nyilván nem pozitiv, épitő jellegű, de mindenképpen egyfajta “akarat kinyilvánitás”. Ilyenkor szoktuk viccesen megjegyezni, milyen diplomatikus a másik fél… Talán még bele is sétálunk abba a csapdába, hogy ha nem mondok se igent, se nemet, akkor nem hibázhatok, ez azonban tévedés, mert belül mindig megszületik a vágy, hogy miként cselekednénk és azáltal, hogy a vágyat elnyomjuk, belső frusztrációt élünk meg, ami előbb-utóbb egyfajta energiablokként fog megjelenni. A határozatlanságunkkal úgy gondoljuk, hogy időt nyerünk és majd el fog jönni az a pillanat, amikor fel merjük vállalni önmagunkat…igen és addig mi fog történni?
Minden nap szembe kell néznünk önmagunkkal és nem csak a tükörben, igy  minden egyes nap érezni fogjuk tétovaságunk terhét. Hiszen olyan mintha egyhelyben állnánk, holott tudjuk, hogy léphetünk is, mégis a könnyebbnek itélt “rabságot” választjuk a szabadság helyett. Akár rosszul, akár jól döntünk, mindenképpen megadjuk magunknak a lehetőséget a folytatásra, a tapasztalásra. Tulajdonképpen nincs is rossz döntés, pusztán tapasztalatszerzés, a lényeg az, hogy észrevegyük egy-egy lépésünk következményeit, amelyek nemcsak ránk, hanem a környezetünkre is kihatnak.

Néhány kérdés:
Mióta érzed úgy, hogy akadályozod magad a szabadság megélésében?
Mi az oka, hogy nem mered felvállalni önmagad?
Rálátsz-e a saját mátrixodra, ha igen, miért nem mered bevenni a piros kapszulát?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-donteskeptelenseg-fogsagaban/