Minden pillanatban, minden helyzetben döntéseket hozunk, amelyek kihatnak a magánéletünkre, a hivatásunkra, a barátságainkra, tulajdonképpen az élet minden szegmensére. Leegyszerűsitve, egy adott szituációban vagy jól, vagy rosszul döntünk. No de mi a helyzet, ha döntésképtelenek vagyunk. Hiszen a nem döntés is egyfajta döntés, nyilván nem pozitiv, épitő jellegű, de mindenképpen egyfajta “akarat kinyilvánitás”. Ilyenkor szoktuk viccesen megjegyezni, milyen diplomatikus a másik fél… Talán még bele is sétálunk abba a csapdába, hogy ha nem mondok se igent, se nemet, akkor nem hibázhatok, ez azonban tévedés, mert belül mindig megszületik a vágy, hogy miként cselekednénk és azáltal, hogy a vágyat elnyomjuk, belső frusztrációt élünk meg, ami előbb-utóbb egyfajta energiablokként fog megjelenni. A határozatlanságunkkal úgy gondoljuk, hogy időt nyerünk és majd el fog jönni az a pillanat, amikor fel merjük vállalni önmagunkat…igen és addig mi fog történni?
Minden nap szembe kell néznünk önmagunkkal és nem csak a tükörben, igy minden egyes nap érezni fogjuk tétovaságunk terhét. Hiszen olyan mintha egyhelyben állnánk, holott tudjuk, hogy léphetünk is, mégis a könnyebbnek itélt “rabságot” választjuk a szabadság helyett. Akár rosszul, akár jól döntünk, mindenképpen megadjuk magunknak a lehetőséget a folytatásra, a tapasztalásra. Tulajdonképpen nincs is rossz döntés, pusztán tapasztalatszerzés, a lényeg az, hogy észrevegyük egy-egy lépésünk következményeit, amelyek nemcsak ránk, hanem a környezetünkre is kihatnak.
Néhány kérdés:
Mióta érzed úgy, hogy akadályozod magad a szabadság megélésében?
Mi az oka, hogy nem mered felvállalni önmagad?
Rálátsz-e a saját mátrixodra, ha igen, miért nem mered bevenni a piros kapszulát?
Rajmon Beáta
Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-donteskeptelenseg-fogsagaban/
