Miért kötünk minden áldott nap kompromisszumot önmagunkkal és választjuk a langyos életet, ahelyett, hogy szeretetben telnének a napjaink? Miért áldozzuk fel életünket az egyhangúság oltárán, ahelyett, hogy valóban élnénk?
Olyan kapcsolatokra pazaroljuk időnk nagy részét, ami nem hogy szeretetet, de még tiszteletet sem ad, amelyben nem együtt, hanem egymás mellett élünk. Ugyanakkor sóvárogva nézzük a szerelmes filmeket, s közben átszellemülve, beleképzeljük magunkat a történetbe, s ott a filmvásznon legalább boldogok lehetünk egy kis időre. Évek telnek el szürkén, egyhangúan, s valami nagy katarzisnak kell történnie, ahhoz, hogy ebből a megalkuvó helyzetből kimozdítson bennünket. A kérdés az, hogy miért éljük meg a felesleges szenvedést, ahelyett, hogy belülről vezérelve élnénk, s hallgatnánk a szívünkre.
Pedig a lehetőség mindenki számára adott, lehet másként is élni, szerelemben, vágyaktól, szenvedélytől fűszerezve. Ahol úgy érzed, hogy elégsz a másik szeretetében, ahol tudod a gondolatait, érzed az érzéseit, benne jársz, te vagy a másik fele. Olyan kapcsolódás ez, ami keveseknek adatik meg, pusztán azért, mert elnyomják lelkük hangját és egy racionális világban, észérvek szerint keresik partnerüket. Ha egy kapcsolatot önzetlen szeretet tart össze, ott nem érzi egyik fél sem, hogy áldozatot kellene hoznia, ő is örül társa örömének. S egy ilyen kapcsolatban az intimitás még inkább összefűzi a két embert, még szorosabb köteléket képez, ami által megélhetik a teljességet.
Magadra ismertél a sorok olvasása közben? Ha úgy érzed, szívesen választanád a teljes életet, hallgass a szívedre, s engedd, hogy vezessen!
Rajmon Beáta
További cikkek itt olvashatók: http://boldogsag-coach.com
