Közeleg a Szeretet Ünnepe, amikor jókívánságainkkal köszöntjük szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket. Beköltözik otthonunkba a meghitt hangulat, a csodavárás és a béke. Végre kiléphetünk a hétköznapok taposómalmából, hogy egy kicsit a lelkünk is megpihenhessen, töltekezzen. Odafigyelünk egymásra, nagyokat beszélgetünk, játszunk gyermekeinkkel, örölünk a másik örömének, a szivből jövő ajándékoknak, a meglepetéseknek. Mintha egy másik világba csöppennénk, amikor az idő egy kicsit lelassul, nem a külvilágra fókuszálunk, hanem a bennünk lejátszodó történésekre. Ilyenkor mindenki felveszi az ünnepi ruháját, s a bensőnket is fénnyel töltjük meg.
Felvetődik néhány kérdés: Lehet, hogy egész évben erre a pár napra készülünk, s az idő többi részében csak áhítozunk a belső békességre? Miért nem tudjuk mindennap megélni a szeretetet, a boldogságot, az összetartozás élményét? Mi szükséges ahhoz, hogy észrevegyük a hétköznapok áldásait?
Olyan kérdések, melyek ott lebegnek körülöttünk, mi mégsem keressük a választ, mert az kemény belső munkát igényelne. A ma embere, pedig folyamatosan úton van, nem ér rá elmélkedni, befelé fordulni. Csakhogy úton lenni, az én olvasatomban egész mást jelent, amikor a saját ösvényünket tapossuk összhangban a lelkünkkel, a világgal, a természettel. Amikor úgy rezdülünk, úgy cselekszünk, hogy az számunkra éppúgy öröm legyen, mint a környezetünknek. Nem kell nagy és kivitelezhetetlen dolgokra gondolni, pusztán örülni a létezésnek, tisztelni egymást, megélni a vágyainkat, keresni a lehetőségét annak, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, áramoljon közöttünk a szeretet.
Kívánom, hogy minden egyes napunk legyen olyan szép, mint a Szeretet Ünnepe! Érezzük a hálát, mindazért, ami körülvesz bennünket, a családunkért, az otthonunkért, azért, hogy van az asztalon mindennap étel, lássuk meg a hétköznapi csodákat, lassítsunk egy kicsit és élvezzük az életet.
Rajmon Beáta
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: