Boldogság Coach

Nőiség…Mi jut eszedbe róla? A  Nőnap, az anyaszerep, a telt női idomok, a csábítás? A következő fogalmakat mennyire társítod a Nőiséghez? Befogadás, gyengédség, szeretet, intimitás, teremtés, táplálás…

Azt gondolom, a nőiséget a maga misztikus szépségében, kevés nő képes megélni, a napi rutinból kevesen tudnak egy tudatosabb szintre lépni, ahol nem csak a főzőkanál, a leckeírás, a takarítás és a szex kap főszerepet. Világunkban a klasszikus nő egy sokoldalú robot, aki remekül ellátja a háztartást, neveli a gyerekeket és még a férjére is jut némi ideje, a benne lévő rejtett tudást viszont nem képes a felszínre hozni.

A probléma ott kezdődik, hogy önmagát sem tudja elfogadni és szeretni, ezáltal a társát sem tudja megnyitni és képtelen betölteni azt a szerepet, ami eredendően belé van kódolva. A Nő összekötő híd, a szeretet által megnyitja a férfit, visszakapcsolja az egységhez, melyben mindketten képesek egy magasabb tudatossági szintre lépni, s teremteni egy új életet. Ugye egyértelmű, hogy nem pusztán a szexről beszéltem, hanem egy folyamatról, amiben a női és a férfi lélek összekapcsolódik és a bennük lévő szeretet által tudatos teremtőkké válnak. 

Ahhoz, hogy ez a hétköznapi csoda létre jöhessen, a Nőnek önmagára kell találnia, tudtában kell lennie a saját varázsának, szeretnie kell a saját testét éppúgy, ahogy a lelkét is. Női önismereti csoportom egyik tagját idézném, mert nagyon jól megfogalmazta a fent leírtakat: “Amikor ott sétáltam, éreztem, hogy nem “csak” a nőt látják bennem a férfiak, nem azt figyelték, hogy milyen a lábam, vagy a mellem, hanem az egész lényemet. Tudtam, hogy valami belső ragyogást látnak, a bensőm boldog volt és ezt az üzenetet közvetítettem a külvilág felé is.” 

Te hogyan éled meg a női minőséget, rátaláltál a saját csodádra?

Rajmon Beáta

http://www.boldogsag-coach.com

Érdekes cikket olvastam a napokban, melyben egy párkapcsolati tanácsadó könyvre hívják fel az olvasó figyelmét. A könyv címe eredeti fordításban: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz.

Rendkívül figyelemfelkeltő címet választott az író, mondhatni provokálót, ami mellett nem lehet csak úgy elsétálni. Az első gondolatom a következő volt: Hogyan lehetnék boldog bárkivel? Ha csak azokat számba veszem, akikkel nap, mint nap találkozom, már megdől a tétel, hiszen semmi vonzót nem találok sem a postásban, sem a sarki közértesben. Ebből az elgondolásból kiindulva, bárki lehetne a párom, mindenkivel képes lennék harmóniában élni, ha önmagamat el tudom fogadni. Ez a szemlélet távol áll tőlem, attól függetlenül, hogy nagyon fontos dolognak tartom az önszeretet. Véleményem szerint a párválasztás soha nem pusztán véletlen, vagy éppen ösztönös, mindig olyan párt választunk maguknak, aki mellett bizonyos tapasztalásokban lehet részünk. A tapasztalások felismerése és a megfelelő következtetések levonása nagy mértékben függ önismeretünk mélységétől, illetve érzelmi intelligenciánk fejlettségétől. Azzal a gondolattal viszont egyetértek, hogy akkor fog jól működni egy párkapcsolat, ha a felek szeretni tudják önmagukat, mert ebben az esetben nem a társukkal akarják pótolni a bennük lévő űrt.  

Akik párkapcsolati problémával küzdenek, szinte mindenkire kivétel nélkül jellemző, nem tudják önmagukról, hogy szerethető és értékes lények. Amíg ezt nem tapasztalják meg, addig lehet a partner bármilyen vonzó, kedves, figyelmes és még sorolhatnám, nem fogják megélni a teljes összhangot, mert a saját el nem fogadott gyengeségeiket fogják a párjukra kivetíteni. A hangsúly azon van, hogy el tudom-e fogadni magam a gyengeségeimmel együtt is, tisztában vagyok-e azzal, hogy ezekkel együtt vagyok teljesen egyedi és értékes.

Ami szintén nagyon fontos kérdés, képes vagyok-e önmagam adni a párkapcsolatban. Meg tudom-e élni mindazt, ami bennem van, bátran felvállalom-e az érzéseimet, a gondolataimat, a hitemet és ezekkel együtt fogad el a társam, vagy folyamatos megfelelésben vagyok és a saját igazságomat véka alá rejtve, feladom önmagam.  Nagyon kevés az a párkapcsolat, ahol a felek szabadon kapcsolódnak egymáshoz, ahol nincsenek tabuk, a kritika éppúgy építő jellegű, mint a simogatás, kölcsönös figyelem és szeretet jellemzi a kapcsolatot. Mindannyian szeretnénk tökéletes párkapcsolatban élni, de a hozzá vezető utat nem szívesen vállaljuk, pedig ez is, mint minden az életben, a fejlődésről szól. A pozitív gondolkodás híveit valószínűleg mellbe fogja ütni az írásom, ettől függetlenül felvállalom a saját igazságomat, ami lehet, hogy ugyanolyan provokatív, mint a gondolatindító cím.

Rajmon Beáta

http://www.boldogsag-coach.com/

Olyan emberekkel beszélgetni, akiknek haldoklik a házassága, nem könnyű dolog, hiszen folyamatosan ott lebegnek a kimondatlan sérelmek a levegőben, vibrál a feszültség kettejük között. Tapasztalatom szerint egyrészt csodát várnak tőlem, másrészt, hogy megerősítsem őket a saját igazukban. Persze ez a történet nem erről szól…

Párkapcsolati nehézségekkel nagyon sokan küzdenek, az egyik tábor felvállalja, a másik homokba dugja a fejét és csak akkor ébred fel, amikor a társa beadta a válópert. Azok a szerencsések, akik időben kapnak segítséget, amikor még a párkapcsolat újra felépíthető. Ehhez a munkához két fontos dolog szükséges, mindkét félnek akarni kell a változást, illetve a kapcsolatban jelen kell lenni a pozitív érzelmeknek is, ha rejtetten is, de élni kell a másik iránt érzett szeretetnek. Probléma akkor van, ha már csak a passzivitás figyelhető meg, illetve olyan mély sérülésekkel küzdenek a felek, melyek megakadályozzák őket abban, hogy kilépjenek a fájdalomból. 

Számomra megdöbbentő azzal a ténnyel szembesülni, hogy nagyon sok házasság nem szeretetből, szerelemből köttetik. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan lehetne segíteni egy olyan páron, ahol talán soha nem áramlott a szeretetenergia…
Vajon mi motiválta a feleket abban, hogy összekössék az életüket? A legkülönbözőbb válaszok születhetnek, melyek sok esetben tudatosak, sokszor azonban csak tudatalatti döntésekről van szó. Megemlítenék néhányat: menekülés a szülői házból, magánytól való félelem, anyagi érdekek, biológiai óra bekapcsolódása, “véletlen terhesség”…stb. A sor nem teljes, viszont  azt érzékelteti, hogy mennyire képesek az emberek érdekdöntések mentén élni az életüket, ez pedig egyenes út az érzelmi zsákutcába. 

Ha úgy érezzük, hogy nem müködik a házasságunk, tegyük fel magunknak ezt a néhány kérdést:

– Jelen van-e még a szeretet a kapcsolatban?
– Akarom-e, hogy pozitív változás történjen, képes vagyok-e érte nap, mint nap dolgozni?
– Hajlandó vagyok-e megvizsgálni kettőnk kapcsolatát a párom szemüvegén keresztül is?
– Mennyi időt, energiát fektettem a közös életünkbe az elmúlt évek során?
– Felelősséget tudok-e vállalni a múltban hozott döntéseimért?

Rajmon Beáta

 http://www.boldogsag-coach.com

– Tudom, hogy meg kellene tennem, de egyszerűen nem megy, olyan mintha a félelem lefagyasztana…
– Tudod, hogy mitől félsz, ismered a félelmedet?
– Sok mindentől…el tudom-e viselni a magányt, képes leszek-e egyedül megállni a lábamon, hogyan fogadja el a gyermekem a döntésemet…annyi minden kavarog a fejemben. Minden egyes alkalommal, amikor elhatározom, hogy pontot teszek a kapcsolat végére, megszólal a fejemben a vészcsengő.
– Mi tart a kapcsolatban a félelmeden kívül? 
– Most arra gondolsz, szeretem-e még a párom, vagy egyáltalán érzek-e valamit? Nem…bár sokszor elhitetem magammal, hogy még mindig vannak bennem érzések, így könnyebb elviselni a döntésképtelenséget. Szerintem a megszokás, a látszólagos biztonság, ami még mindig benne tart, így sokkal kiszámíthatóbb az élet. 

Hogyan határozhatnánk meg a félelmet? A wikipédia szerint: egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk…A valóságban ennél sokkal fajsúlyosabb, olyan érzés, ami megbénít, ami megakadályoz abban, hogy úgy cselekedjünk, ahogy szeretnénk. Átjárja egész életünket, gyermekkortól kezdve egészen halálunkig végigkísér. Számtalan formájával találkozhatunk, némelyik kisebb nyomot hagy, s vannak olyanok, melyekhez olyan mély hegek társulnak, melyekkel életünk későbbi szakaszában is nagyon nehéz szembenézni. A lélek tárol minden információt, minden érzést, így a félelmeinket is, ezért folyamatosan jelen van, igaz, hogy nem mindig a felszínen, hanem a mélyebb rétegekben, de bennünk él. Ezért bizonyos élethelyzetek, melyekhez a múltban erős félelem társult és nem tudtunk vele megbirkózni,  jelenbeli helyzeteinket is megbéníthatja. Ha gyermekkorunkban megtapasztaltuk az eltaszítottságot, szüleink magunkra hagytak akár fizikailag, akár lelkileg, akkor felnőttként valószínűleg kerülni fogjuk azokat a szituációkat, melyekben szembe kellene néznünk az egyedülléttel. 

Mit tehetünk? Azok a szorongások, melyek komoly fizikai tüneteket hívnak elő (szapora szívdobogás, emésztőrendszeri problémák, alvászavar, ájulás, magas vérnyomás, stb) mindenképpen szakember segítségét igénylik. A  háttérben futó, kisebb félelmek viszont önerőből is leküzdhetők. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, szembe kell tudnunk nézni velük és a kis lépések taktikájával meg kell válni tőlük. Az első lépés a félelem beazonosítása, mert sokszor általánosságban beszélünk a fogalomról. Gúzsba köt a félelem…találó kifejezés, hiszen olyan helyzetet élünk meg általa, melyben cselekvőképtelenné válunk… Nagyon sok formája ismert, a leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk: félelem a kudarctól, a magánytól, a változástól, az érzések megélésétől, az intimitástól, a megszégyenüléstől, az ismeretlentől. Néhányat közülük talán már mindannyian megtapasztaltunk, gond csak akkor van, ha ezek az érzések hosszú távon korlátoznak bennünket. Miután már tudjuk a konkrét okot, tudatosan keressünk olyan szituációkat, ahol megélhetjük a nem kívánatos érzést, ezáltal feloldhatjuk a bennünk lévő blokkokat. Tudatos önismereti munkával, kitartással nagyon jó eredményeket lehet elérni, ami nagymértékben javítja életünk minőségét.

Rajmon Beáta

 http://www.boldogsag-coach.com

Az elmúlt évben ajánlottam egy nagyon szórakoztató, ugyanakkor mély lelki mondanivalóval rendelkező filmet, melyben két különböző világ találkozik, s ebből a találkozásból valami fantasztikus dolog születik. Az életrevalók című film főhősei számára megnyílnak a láthatatlan határok, olyan értékeket fedeznek fel önmagukban és olyan örömöket a mindennapjaikban, melyek eddig rejtve voltak, s mindezt úgy, hogy közben gyakorolják a teljes elfogadás művészetét.

A bevezető gondolatsor után, megmagyarázom miért is tértem vissza ehhez  a tanulságos történethez, mely megtörtént eseményt dolgoz fel. Nagyon sok embernél tapasztalom, hogy alvó üzemmódban élik az életet, teszik a dolgukat, napjaikat a megszokás, a rutin hatja át és örökös elégedetlenséggel, problémákkal küzdenek.  Pontosan azok a tulajdonságok hiányoznak belőlük, melyekkel filmbéli főhőseink rendelkeznek, a nyitottság, az őszinteség, az elfogadás, a tisztelet, a játékosság, a szeretet adás és kapás képessége. 

Rögtön felmerül a kérdés, miért olyan nehéz birtokolni ezen jellemvonásokat…Véleményem szerint, aki rendelkezik a már említett tulajdonságokkal, együtt áramlik az univerzummal, az élettel, s nem ragaszkodik görcsösen az ego által felépített illúziókhoz. Nem akar mások felett uralkodni, nem kényszeríti akaratát a másik emberre és élete eseményeit sem akarja mindenáron kézben tartani, sokkal inkább megélni szeretné a történéseket, illetve megérteni az események közötti összefüggéseket, s ezáltal tanulni, fejlődni. Ennek az életszemléletnek rengeteg pozitív hozadéka van, kiegyensúlyozott párkapcsolat, egyenrangú emberi kapcsolatok, a személyiségnek, a belső értékeknek megfelelő hivatás, folyamatos lelki fejlődés. A játékosság pedig hozzásegít, hogy megőrizzük és elő tudjuk hívni a bennünk élő gyermeket. A nehézsége abban nyilvánul meg, hogy jelenleg még kevés ember él belülről vezérelve, így sokszor érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból, egyedül vagyunk, nem értenek meg embertársaink. 

Életrevalónak lenni nem mindig könnyű, de mindenképpen érdemes. Sokkal több örömteli pillanatban lehet részünk és a bensőnkből felszabaduló szeretetenergia által a boldogság is mindennapjaink részévé válik.

Te életrevaló vagy? Elfogadással, ítélkezésektől mentesen tudsz közelíteni embertársaidhoz? Őszintén kommunikálsz? Szavaid összhangban állnak belső világoddal, gondolataiddal? Megéled a benned megszülető érzéseket? Szabadon áramlik a szeretet benned? 

Rajmon Beáta

Minden év vége, különösen a karácsonyi időszak, tökéletes alkalom a lelki számvetésre, amikor átgondolhatjuk mit tapasztaltunk az adott évben, mit sikerült megtanulnunk, miben fejlődtünk. Nehézségek, feladatok szinte mindenkinek jutnak, viszont nem egyformán törekedünk a megoldásukra és a bennük rejlő tanítások beépítésére az életünkbe. Ahogyan egy-egy problémára reagálunk, meghatározza az élethez, embertársainkhoz való viszonyunkat. 

Ha figyelmesek voltunk év közben, akkor találkozhattunk azokkal a hiányosságainkkal, melyek akadályt jelentenek abban, hogy a maga szépségében tapasztaljuk meg az életet. Ezek a tulajdonságaink, viselkedési mintáink a részünkké váltak az évek során és csak akkor figyelünk fel rájuk, amikor szembe találkozunk egy komolyabb problémával, melynek a megoldásához az adott tulajdonságot át kell alakítanunk, esetleg meg kell tőle válnunk. Ez a folyamat mindig a felismeréssel kezdődik, majd tudatos átalakítással folytatódik. Amíg a problémáinkat nem tekintjük kihívásnak, megoldandó feladatnak, addig nincs lehetőség a komolyabb lelki fejlődésre. 

A fent leírt gondolatokat szemléltetném.. ha például nem rendelkezünk elegendő önbizalommal, nem tudunk kiállni önmagunkért, akkor az élet rendre elénk tár olyan lehetőségeket, ahol ezt megtanulhatjuk. A kérdés az, hogy hányszor sétálunk bele ugyanabba az utcába, míg tudatosul bennünk a feladat és a megoldás. Lehet, hogy csodálattal tekintünk azokra az emberekre, akiket erősnek, magabiztosnak látunk, vagy a másik verzió szerint az erős ember az “ellenségünk”, aki kihasználja a mi gyengeségünket. Egyik fajta szemlélet sem célravezető, csak abban az esetben tudunk mi is felvérteződni, ha szembe merünk nézni a félelmeinkkel és ha kis lépésekben is, de kilépünk a biztonságos komfortzónánkból.

Minden év egy újabb lehetőséget hordoz magában, hogy megtapasztalhassuk milyen az, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, amikor kerek egész a világ. Ehhez át kell lépni a saját határainkat és meg kell tapasztalnunk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint az gondolnánk.

Lehetőségekben Gazdag Új Esztendőt kívánok!

Rajmon Beáta

www.boldogsag-coach.com

Közeleg a Szeretet Ünnepe, amikor jókívánságainkkal köszöntjük szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket. Beköltözik otthonunkba a meghitt hangulat, a csodavárás és a béke. Végre kiléphetünk a hétköznapok taposómalmából, hogy egy kicsit a lelkünk is megpihenhessen, töltekezzen. Odafigyelünk egymásra, nagyokat beszélgetünk, játszunk gyermekeinkkel, örölünk a másik örömének, a szivből jövő ajándékoknak, a meglepetéseknek. Mintha egy másik világba csöppennénk, amikor az idő egy kicsit lelassul, nem a külvilágra fókuszálunk, hanem a bennünk lejátszodó történésekre. Ilyenkor mindenki felveszi az ünnepi ruháját, s a bensőnket is fénnyel töltjük meg.

Felvetődik néhány kérdés: Lehet, hogy egész évben erre a pár napra készülünk, s az idő többi részében csak áhítozunk a belső békességre? Miért nem tudjuk mindennap megélni a szeretetet, a boldogságot, az összetartozás élményét? Mi szükséges ahhoz, hogy észrevegyük a hétköznapok áldásait?

Olyan kérdések, melyek ott lebegnek körülöttünk, mi mégsem keressük a választ, mert az kemény belső munkát igényelne. A ma embere, pedig folyamatosan úton van, nem ér rá elmélkedni, befelé fordulni. Csakhogy úton lenni, az én olvasatomban egész mást jelent, amikor a saját ösvényünket tapossuk összhangban a lelkünkkel, a világgal, a természettel. Amikor úgy rezdülünk, úgy cselekszünk, hogy az számunkra éppúgy öröm legyen, mint a környezetünknek. Nem kell nagy és kivitelezhetetlen dolgokra gondolni, pusztán örülni a létezésnek, tisztelni egymást, megélni a vágyainkat, keresni a lehetőségét annak, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, áramoljon közöttünk a szeretet.

Kívánom, hogy minden egyes napunk legyen olyan szép, mint a Szeretet Ünnepe! Érezzük a hálát, mindazért, ami körülvesz bennünket, a családunkért, az otthonunkért, azért, hogy van az asztalon mindennap étel, lássuk meg a hétköznapi csodákat, lassítsunk egy kicsit és élvezzük az életet. 

Rajmon Beáta

http://boldogsag-coach.com