Boldogság Coach

1. Egyszerre feküdjetek le.

Úgy értem, egy időben menjetek este ágyba . Nem tűnhet fontos
dolognak, de nagyon is az, elsősorban a nő számára. Az esti rituálé,
a lefekvéshez készülődés, a napi dolgok átbeszélése, a másnapi teendők
egyeztetése rendkívüli módon tudja erősíteni a kötődést egymáshoz.

2. Találjatok közösen végezhető szabadidős tevékenységeket.

Anyósom és a férje különbözőbb nem is lehetne. Mégis van, ami
összeköti őket: mindketten megszállottan szeretnek utazni.
Nekünk a feleségemmel több ilyen is közös pont is van, de ezek közül
talán a legfontosabb, hogy mindkettőnkben nagyon erős a világ
megismerésének a vágya. Találjatok ilyet, mert ha megvan a közös nevező,
arra már nagyon könnyű konkrét programokat ráépíteni.

3. Járjatok kézen fogva

Van valami varázslatos abban, ha tökéletes összhangban
sétálsz partnereddel. Talán az óvodás és általános iskolás emlékek
miatt kevesen teszik ezt meg, pedig rendkívüli módon
erősíti az összetartozás érzését.

4. Bizalom és megbocsátás legyen a kapcsolat alapja.

A bizalmat nehéz megszerezni, de nagyon könnyű elveszíteni.
Alakítsatok ki 100%-os bizalmat, és ne tegyetek semmi olyat,
ami ezt alááshatja. Konfliktusok mindig lesznek, ha azonban megvan
a teljes bizalom, akkor sokkal könnyebb átlendülni
az élet mindennapi döccenőin.

5. Koncentrálj a párod jó tulajdonságaira.

Mindannyian hajlamosak vagyunk a hibákra és a rossz dolgokra
fókuszálni. Ami jó, az pipa, de ami nem… Igyekezz elsajátítani azt a szokást,
hogy a társad pozitív vonásaira összpontosítod a figyelmedet.
Gondoltál már arra, hogy milyen lenne az életed, ha elveszítenéd?
Ez általában segít.

6. Rendszeresen öleljétek meg egymást.

Ez a párkapcsolati munka kellemes része , mégis – főleg mi, férfiak –
hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni. Alapszinten: ölelés lefekvéskor
és felkeléskor, illetve amikor munkából hazaérkeztek. Haladóknak:
ha a közeledbe kerül a párod, mindig öleld meg. Ha eddig ezt nem
csináltad, eleinte szokatlan lesz, de ez is egy szokás; ha 21 napig
megteszed, utána már nem kell rajta gondolkodni.

7. Mondd, hogy „szeretlek” minden nap.

Az nem működik, hogy már mondtam 15 éve az esküvőnkön,
és majd szólok, ha változik. A szerelmi fázisban – ez pár év,
általában kettő – a becéző szavak könnyen jönnek, aztán ha
nem figyelünk, lassan kikopnak a kapcsolatból. Jó eséllyel nem láttál
mintát erre a szüleidnél, mert ők 20. századi – ma már nem működő –
alapelvek szerint élték a házasságukat. Eleinte furcsa lesz,
de könnyen bele lehet jönni.

8. „Kapcsolódj össze” vele napközben.

Ezalatt azt értem, hogy hívd fel, vagy küldj egy sms-t, esetleg egy mailt.
A legtöbb pár külön dolgozik, és meg sem fordul a fejükben, hogy amíg
távol vannak egymástól, akkor is kellene kommunikálni. Pedig ez
súlyos hiba, mert így a két ember szép lassan eltávolodik egymástól.
Reggel ott a hektikus rohanás, este meg két hullafáradt ember morog
valamit egymásnak. Gondolj a párodra napközben is, és figyeld, hogy
milyen őrült módon fogja ez javítani a kapcsolatotokat.

9. Légy hálás azért, hogy van Ő neked.

Ez a legegyszerűbb tanács az összes közül, de talán a legnehezebben
betartható. Légy hálás azért, hogy van kit szeretned, és ő viszontszeret.
Mondj köszönetet, ha segít a házimunkában, ha melletted áll a nehéz
időkben, és hogy szurkol neked a sikereidért.

Forrás… Kerner Training

Még több  cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

Minden pillanatban, minden helyzetben döntéseket hozunk, amelyek kihatnak a magánéletünkre, a hivatásunkra, a barátságainkra, tulajdonképpen az élet minden szegmensére. Leegyszerűsitve, egy adott szituációban vagy jól, vagy rosszul döntünk. No de mi a helyzet, ha  döntésképtelenek vagyunk. Hiszen a nem döntés is egyfajta döntés, nyilván nem pozitiv, épitő jellegű, de mindenképpen egyfajta “akarat kinyilvánitás”. Ilyenkor szoktuk viccesen megjegyezni, milyen diplomatikus a másik fél… Talán még bele is sétálunk abba a csapdába, hogy ha nem mondok se igent, se nemet, akkor nem hibázhatok, ez azonban tévedés, mert belül mindig megszületik a vágy, hogy miként cselekednénk és azáltal, hogy a vágyat elnyomjuk, belső frusztrációt élünk meg, ami előbb-utóbb egyfajta energiablokként fog megjelenni. A határozatlanságunkkal úgy gondoljuk, hogy időt nyerünk és majd el fog jönni az a pillanat, amikor fel merjük vállalni önmagunkat…igen és addig mi fog történni?
Minden nap szembe kell néznünk önmagunkkal és nem csak a tükörben, igy  minden egyes nap érezni fogjuk tétovaságunk terhét. Hiszen olyan mintha egyhelyben állnánk, holott tudjuk, hogy léphetünk is, mégis a könnyebbnek itélt “rabságot” választjuk a szabadság helyett. Akár rosszul, akár jól döntünk, mindenképpen megadjuk magunknak a lehetőséget a folytatásra, a tapasztalásra. Tulajdonképpen nincs is rossz döntés, pusztán tapasztalatszerzés, a lényeg az, hogy észrevegyük egy-egy lépésünk következményeit, amelyek nemcsak ránk, hanem a környezetünkre is kihatnak.

Néhány kérdés:
Mióta érzed úgy, hogy akadályozod magad a szabadság megélésében?
Mi az oka, hogy nem mered felvállalni önmagad?
Rálátsz-e a saját mátrixodra, ha igen, miért nem mered bevenni a piros kapszulát?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-donteskeptelenseg-fogsagaban/

Valószínűleg mindannyian megéltünk már olyan élethelyzeteket, melyek nagy hatást gyakoroltak ránk vagy pozitív, vagy negatív értelemben. Ha a pozitív tartományt nézzük, talán az egyik legszebb élmény az első szerelem, de ide sorolhatjuk gyermekeink megszületését, az önfeledt gyermekévek vidám pillanatait is. Nyilván ahány ember, annyi történet és a hozzá kapcsolódó örömteli események. A negatív történéseket szintén számon tartjuk, ilyenek a csalódások, szeretteink elvesztése, minden olyan szituáció, melyhez a múltban erős fájdalom társult.
Most nézzük meg más szemszögből is ezeket az eseményeket, a kellemes élmények felidézése energiával tölt fel, más nézőpontból segít láttatni önmagunkat, az életet… pl. nahát ezt is meg tudtam csinálni, milyen sikereket tudtam elérni, mekkora erővel rendelkeztem, milyen vonzó voltam…stb. Míg a negatív élethelyzetekre való összpontosítás, energiaveszteséggel jár, illetve olyan szemléletmód társul hozzá, ami előtérbe helyezi a hiányosságainkat…pl. tele van csalódással az életem, nem vagyok képes egy normális kapcsolatot kialakítani, örök vesztes vagyok, mindig kudarcot vallok stb.
Akkor van probléma, ha tartósan benn maradunk ezekben a visszahúzó szituációkban, amikor a gondolataink folyamatosan a múlt fájdalmaiban, kudarcaiban kalandoznak. Ebben az esetben az energiánk nagy része a múltban “tartózkodik”, így a jelent csak részben tudjuk megélni, azt is egyfajta negatív szemüvegen keresztül. Így nem látjuk meg az élet által felkínált lehetőségeket, melyek hozzásegítenének az örömteli pillanatok megéléséhez. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, nézőpontot kell váltani, a múltra, mint tapasztalásra, lelkünk fejlődésének lépcsőfokaira érdemes tekinteni, míg a jelen a kiteljesedés lehetőségét hordozza magában.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-multban-ragadt-ember/

A legnagyobb figyelmet a párkapcsolattal, illetve az intimitással foglalkozó írások kapják, nem véletlenül…
Olyan sarkalatos problémát tárgyalnak, ami kevés kivételtől eltekintve szinte mindenkire igaz. Mivel a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat olyan ritka, mint a fehér holló,(hozzáteszem az önmagával békében, összhangban élő ember is) ezért sokan keresik hozzá az útmutatást.
A szeretetet megélni születtünk, nem pedig csak álmodozni róla, ezért tudatosan, vagy kevésbé tudatosan mindenki ebbe az irányba tart.Hogy sikerül-e mindezt megélnie a saját nyitottságán, a belső iránytűjének használatán, önmaga elfogadásán és nem utolsó sorban az élet tiszteletén is múlik.Ugyanis, ha tisztelem az életet a maga szépségében, akkor nagy valószínűséggel így cselekszem az embertársaimmal és önmagammal szemben is.
Véleményem szerint több buktató is elénk kerül a “megvalósítás” során, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül:
– Párválasztásnál racionális döntéseket hozunk ( megfelelő egzisztencia, anyagi bázis, iskolai végzettség…stb.)
– Nem merünk hallgatni a szívünkre, a belső megérzéseinkre
– Alacsony önbecsülés miatt, bele sem merünk vágni a vágyott kapcsolatba…úgysem vagyok elég jó szindróma
– Annyira vágyunk a másik fél szeretetére, hogy menet közben feladjuk önmagunkat
– Nem ismerjük a társunk szeretetnyelvét, ahogy sokszor a sajátunkkal sem vagyunk tisztában…
– Nem megélni szeretnénk a párunkkal a bennünk lévő szeretetet, hanem általa szeretnénk töltekezni, nagy különbség!

Rajmon Beáta

Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

Azt hiszem sokan magukra ismerhetnek a következő történetben…

Rengeteg álmom volt, úgy éreztem senki nem állíthat meg, megvalósítom őket, és szárnyalni fogok,de aztán besétált az életembe a nagybetűs szerelem. Nagyon jó volt együtt, élveztem minden pillanatát, lestem a kívánságait, figyeltem minden rezdülését, örültem, ha boldognak láttam…
Majd egy napon azt vettem észre, hogy szinte teljesen eltűntem, feláldoztam magam kettőnk boldogságáért. Ami számomra fontos volt, már elhalványult, csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy ő velem maradjon, hogy boldogok legyünk. De rá kellett döbbennem, hogy az a boldogság amit így éltem meg, egyben súlyos fájdalom is, hiszen valahol útközben feladtam magam és ő észre sem vette…Már csak egy kérdés merült fel bennem, ha ez számára természetes volt, akkor valóban szeretett-e, valóban olyan mély volt az érzés, vagy csak én láttam így…
Persze nem okolhattam őt mindenért, hiszen az én döntésem volt.
Egy nagy jutalma mégiscsak volt a találkozásunknak, ráébredtem, hogy fontos vagyok önmagam számára, hogy magamat legalább annyira szeretnem kell, mint a páromat és az álmaimat soha nem adhatom fel, hiszen velük élhetem meg a teljességet…

Mérhetetlenül sok fájdalmat cipelünk, olyan sérelmeket, melyek akár évtizedes súllyal nyomják a vállunkat és ahelyett, hogy könnyítenénk terheinken, még tovább gyűjtögetjük őket. Ha jól átgondoljuk nem találunk olyan embert a közvetlen környezetünkben, aki ne okozott volna kisebb-nagyobb fájdalmat nekünk életünk során. A kérdés az, vajon érdemes-e azonosulnunk ezekkel a fájdalmakkal…
A válasz pedig egy határozott nem és ez nem azt jelenti, hogy felejtsük el a számunkra bántó helyzeteket, vagy egyszerűen lépjünk túl rajtuk, a megoldás ennél összetettebb. Manapság nagyon divatos módszer az elengedés…engedd el a fájdalmat, engedd el a dühödet, a félelmedet…véleményem szerint nincs olyan negatívnak mondható érzelmünk, melyet könnyedén el tudnánk engedni. Ezek az érzelmek mélyen a lelkünkbe ivódtak, tehát megválni sem egyszerű tőlük. Úgy gondolom, minden érzelmet meg kell élni, a rosszakat és a jókat egyaránt, az elfojtás által nem fogjuk könnyebbnek érezni magunkat. 
Akkor mit lehet tenni? Másképp tekinteni az adott szituációra, magasabb nézőpontból szemlélni. Ha el tudjuk fogadni a tényt, hogy magunk teremtjük életünk eseményeit, mi vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezők és a színészek is egyben, akkor már nem lesz nehéz kívülről szemlélni a történéseket, illetve magunkra vállalni a felelősséget. Ha olyan élethelyzetbe kerültem, melyben fájdalmat tapasztalok, az legalább annyira volt az én döntésem is, mint azé az emberé, aki miatt sértve érzem magam.

Te képes vagy-e a másik ember szemüvegén keresztül vizsgálni az eseményeket?
Mit jelent számodra a megbocsátás? Önmagad felé gyakorlod-e?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/a-megbocsatasrol/

A szó hallatán elsőként talán Morgan Freeman és Jack Nicholson remek alakítása jut eszünkbe ( Rob Reiner :Bakancslista ), ahogy a két haldokló öregfiú valóra váltja régóta dédelgetett álmait. A film nem csupán remek szórakozás, hanem rendkívül tanulságos történet. A bakancslista azoknak a dolgoknak a sora, amelyeket az ember meg akar tenni, tapasztalni, mielőtt “feldobná a bakancsot”.

Mindannyian rendelkezünk bakancslistával, folyamatosan bennünk keringenek a meg nem valósított vágyaink. Ezek az álmok olyan tevékenységek, megélések, melyekhez nem éreztük magunkat elég erősnek, vagy úgy gondoltuk, hogy nem érdemelnénk meg. Már gyermekkorban elkezdjük csokorba gyűjteni őket és felnőttként tovább gyarapítjuk számukat. Ezek lehetnek egészen apró, illetve nagyobb horderejű dolgok is, viszont egytől-egyig arra emlékeztetnek bennünket, hogy nem élünk teljes életet. Az elvetélt vágyak esetén hivatkozhatunk a külső körülmények negatív összjátékára, de ebben az esetben önmagunkat csapjuk be. Mindig mi döntjük el, hogy mit szeretnénk megtapasztalni és az általunk választott útnak megfelelő helyzeteket teremtünk a gondolataink segítségével. Azokra a dolgokra, szituációkra és személyekre irányítjuk a fókuszunkat, melyek az általunk még biztonságosnak vélt határok közötti halmazba beleférnek. Ha a vágyaink ezen a zónán túl mutatnak, akkor megnyugtatjuk magunkat azzal a mondattal…ez nekem úgy sem sikerülne…én ezt nem engedhetem meg magamnak… Ez a hozzáállás kényelmes, sokszor unalmas, de mindenképpen biztonságos életet eredményez. Ha nem vagyunk kellően őszinték önmagunkhoz, akkor abban a tudatban élhetjük tovább a mindennapokat, hogy a bakancslista életünk végén fog nyomasztani bennünket igazán.

A valóságban azonban nem így zajlik, hiszen mindannyiunkat foglalkoztatnak azok a vágyak, melyek segítségével kiteljesedhetnénk, melyek örömet okoznának nekünk. Viszont ez a fajta álmodozás energiablokkot hoz létre lelki és testi szinten egyaránt, mivel eleve megvalósithatatlannak minősítjük az adott dolgot. A másik negatív hozadék, hogy folyamatosan kompromisszumokat kötünk önmagunkkal  és ez aláássa az önbecsülésünket is. …Ha újra kezdhetném… kezdetű mondatok is megnyugtatják az elmét, hiszen úgy érezhetjük, hogy már nincs itt az idő a cselekvésre, a múltat pedig nem tudjuk átalakítani.

Bizonyára közhelynek tűnik, de a …soha sem késő… mondatnak is megvan a maga jelentősége, hiszen minden egyes pillanatban újabb döntést hozunk életünkre vonatkozóan és bármikor elindulhatunk egy másik irányba. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy milyen környezetben, milyen társakkal , milyen tevékenységek közben érezzük magunkat boldognak. Ha vállaljuk az érzéseinket, a megérzéseinket, akkor esélyt adunk magunknak a bakancslistánk jelenben való megélésére.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/bakancslista/