Boldogság Coach

Előrebocsátanám, hogy az itt leírt gondolatok nem azokra az egyedülállókra vonatkoznak, akik keresik a párjukat, de még nem találták meg az Igazit, sokkal inkább azokra, akik a szingliség útvesztőiben látszólag remekül érzik magukat.
Azért írtam úgy, hogy látszólag, mert a nagy többség valójában szenved, csak még önmaguk előtt is nehéz ezt bevallani.
Ha megkérdezünk egy harmincas fiatalt, miért él egyedül, a válasz rendkívül meggyőző lesz:
Még nem találtam meg az igazit…
Rengeteg a munkám, nincs időm párkapcsolatot kialakítani…
Úgy érzem, még nincs mögöttem megfelelő anyagi bázis…
Folyamatosan tanulok, képzem magam, ezt tartom most fontosnak, ahhoz, hogy elérjem a céljaimat…
Tökéletes válaszok, csak éppen a valóságot nem közvetítik, amely nagyjából így hangzik:
Nagyon szeretnék társat magamnak, de képtelen vagyok feladni a kényelmet, a függetlenség adta előnyöket. Nehezen tudnék alkalmazkodni egy másik emberhez. Hiányzik az intimitás, a melegség, amit a társ adhat, de nem örülnék neki , ha valaki más osztaná be az időmet és gondoskodnom kellene még róla is…
Amíg ezeket a kimondatlan gátakat nem ismeri fel magában valaki, addig nincs lehetőség a továbblépésre, az engedély megadására, hogy belépjen az életébe a Társ.

Rajmon Beáta

Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

Egy kis statisztikával kezdeném, a Google Trends felmérése alapján a szeretet kifejezésre irányuló Google keresések 52%-os, míg a boldogságra irányuló kifejezések 47%-os növekedést értek el az elmúlt héten…hmmm ez azért elgondolkodtató.
Vajon mi az üzenete ennek a felmérésnek? Nyilván mindenkinek más, attól függően épp milyen élethelyzetben van, de általánosságban elmondható, hogy e két kifejezés, ( melyek érzelmi állapotot, illetve érzelmet takarnak)  rengeteg embert  foglalkoztat. 
Innen már nem nehéz kitalálni, hogy miért is. Általában arra a szóra keresünk rá az interneten naponta akár többször is, ami valami oknál fogva nagyon érdekel bennünket. Amivel kapcsolatban hiány jelentkezik az életünkben, vagy gondjaink vannak vele kapcsolatban és egyenlőre nem tudjuk rá a megoldást. Pl. ha nincs munkánk, akkor az állás kifejezésre, ha épp párt keresünk magunknak, akkor a párkapcsolatra, vagy a szinglisségre. 
Ha ezt a fonalat gombolyítjuk tovább, akkor a következő következtetést szűrhetjük le, nagyon sokan keresik a boldogságot,  a szeretetet…olyan cikkek, zenék, filmek után böngésznek a neten, mely e két kifejezésre, illetve e két állapotra irányul. 
Mindezt nagy valószínűséggel nem azért teszik, mert annyira nagyszerűen érzik magukat, hanem mert valamiféle megoldást, vagy épp pótlékot ( akár egy szerelmes film segítségével) keresnek önmaguk számára. Talán ismerősen hangzik…annyira szeretek romantikus filmeket nézni, akkor úgy érzem, hogy boldog vagyok…A film segítségével (belehelyezve magunkat a főhős szerepébe) megélhetjük mindazokat az érzéseket, melyek jelenleg nincsenek az életünkben.
A fent említett felmérés, illetve a hozzáfűzött gondolatok a következő kérdéseket generálták bennem:

Mit jelent számodra a szeretet?
Te hogyan áramoltatod a környezeted felé?
Mennyi figyelmet energiát szentelsz szeretteidnek?
Tudod- e szeretni önmagad?
Mit jelent a boldogság számodra?
Hogyan szoktad boldogtalanná tenni magad?
Milyen gyakran ajándékozod meg magad örömteli pillanatokkal?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/boldogsag-szeretet/

Sokszor elgondolkodom, vajon hányan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy az általunk kiépített határokat szabadon tologathatjuk.
Mi alakítjuk a saját világunkat, azt is mondhatnám, hogy gondolataink és az azt követő tetteink segítségével építjük nap, mint nap.
Ha elhiszem, hogy nekem semmi nem sikerül, örök vesztes vagyok, akkor valóban így alakítom az életem, vagyis a hitemnek megfelelően. Ha abban hiszek, hogy bármi lehetséges, akkor tisztában vagyok vele, hogy csupán én magam vagyok a korlát, ami megakadályoz abban, hogy valóra váljanak az álmaim, vagyis tőlem függ, hogy a korlátokat lebontom-e.
Valószínűleg könnyebb azt gondolni, hogy a körülmények rabja vagyok és csak sodródom az életben, hiszen ebben az esetben a felelősség nem az enyém. Látszólag nem én döntök, nem én teremtem az életem, hanem minden csupán megtörténik velem. Ennek az életszemléletnek számtalan hátránya közül a legfajsúlyosabb, hogy a vágyaim soha nem kerülnek felszínre és elmegy mellettem az élet.
Ha felvállalom a teremtéssel járó felelősséget, akkor egyúttal a “csodákat” is beengedem az életembe, elhiszem, hogy a gondolataim egy idő után a fizikai világban is realizálódnak. Ebben az esetben folyamatosan arra törekedem, hogy pozitív, a belső vágyaimnak megfelelő gondolatok keringjenek az elmémben. A csoda bármilyen formában érkezhet, rám találhat az a munka, amire évek óta szívből vágytam, amiben kiteljesedhetek, megtalálhatom azt az otthont, amibe minden nap szívesen hazatérek, megtalálhatom azt az embert, akivel összhangban tudok élni és még sorolhatnám…Az esetleges kudarcaimért nem a környezetemet okolom, hanem tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ebben az esetben magát a tévedést, nem sorscsapásként élem meg, hanem egyfajta tapasztalásként, amit a jövőben bármikor kijavithatok.
A teremtés lehetősége mindannyiunké és a csodák mindig jelen vannak, csupán nyitottnak kell lenni rá…

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/beengedem-e-a-csodakat-az-eletembe-/

Talán a barátság az egyetlen olyan kötelék, melyben mindkét fél bátran leveti az álarcait és felvállalja önmagát. A kapcsolatot a mély bizalom és az őszinteség hatja át, melyben a felek tabuk nélkül tárják fel egymás előtt életük minden szegmensét. Persze az ilyen jellegű barátság olyan emberek között jöhet létre, akik hasonlóan vélekednek a világról, azonos az érdeklődési területük, az értékrendjük, együtt rezonálnak. 
A közhiedelem szerint ilyen kapcsolódás azonos nemű felek esetén alakulhat ki, férfi-nő között szinte lehetetlen. Valóban nagyon ritka, viszont nagyon értékes ez a kapcsolat. Az ilyen barátság szinte észrevétlenül alakul át szerelemmé, egyre több időt töltenek egymással a felek, a bizalom egyre mélyebb, a másik hiányát egyre nehezebben viselik, a szexualitás utolsóként lép be a kapcsolatba. Az ilyen párkapcsolat általában kiegyensúlyozott, egyenrangú, egymást támogató, melyből tartós, sikeres házasság születhet.
A barátság, mint kiindulópont, olyan biztos alapzatot ad a házasságnak, hogy a későbbiekben is valószínűsíthető az őszinteség, a mély bizalom a partner iránt. A férfi a nőben (és fordítva is) a társát látja, akire bármikor számíthat, megbeszélheti vele a problémáit, nem a házasságon kívül keresi a lelki támaszt. A legtöbb házassággal ellentétben, ebben a formációban a rózsaszín köd utáni kiábrándulás elmarad, helyette a partnerek között egyre mélyülő érzések veszik át a szerepet, a szerelmet sajátos barátságnak tekintik a továbbiakban is.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/baratsagbol-szerelem/

Van, aki úgy gondolja, hogy a boldogság tanulható, elsajátítható, bennem ez az elgondolás komoly kétségeket vet fel…

Sok mindent megtanulhatunk, egy szakmát, idegen nyelvet, táncolni, zenélni, de boldognak lenni, azt nem. Senki nem fogja megmutatni, hogyan legyünk boldogok, nekünk kell megteremtenünk azokat a feltételeket, körülményeket az életünkben, melyek elvezetnek minket a boldogság állapotához. Magunkat kell olyan mértékben ismerni, hogy tudjuk, mi tesz boldoggá és engedélyt adni arra, hogy mindezt megélhessük.
A boldogság egy lelkiállapot, mely cselekedeteinknek, gondolatainknak, életvitelünknek a következménye. Ha úgy élem az életem, ahogy azt szívből szeretném, ha olyan munkát végzek, ami örömmel tölt el, ha a kapcsolataimat nem az elvárásoknak való megfelelni akarás tartja össze, hanem egymás elfogadása, szeretete, akkor a pozitív következmény nem maradhat el. De ez nem azért fog bekövetkezni, mert “megtanultam” boldognak lenni, hanem azért, mert szeretem, elfogadom magam és megengedem magamnak, hogy mindezt megélhessem.A boldogság szoros összefüggésben áll a szeretettel, ha szeretem önmagam, akkor a másik ember felé is szeretettel közeledek, mert ez az alapállapotom, ez az origó, innen indulok és ide érkezem. Ezt meg kell tapasztalni…utána már más szemüvegen keresztül tekintek a világra. Minden belőlem indul ki és ami bennem lejátszódik, azt tükrözi vissza a környezetem.
Sokszor hallani az utóbbi időben…légy pozitiv -egy közismert new age szlogen… ez sem megy parancsszóra, nem megy pusztán azért, mert ezt mondták. Ehhez mélyebbre kell jutnom önmagamban, nagyobb önismeretre kell szert tennem, tapasztalások által eljutni oda, hogy a dolgokat többféleképpen értelmezhetem, ezáltal minden eseménynek van pozitív hozadéka…az hogy ezt képes vagyok-e meglátni már csak rajtam múlik.

Rajmon Beáta

Még több cikket itt olvashatsz: www.boldogsag-coach.com

A kérdés elgondolkodtató, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindenki szeretne boldog lenni, mégis viszonylag kevesen adnak rá engedélyt maguknak. Sokszor egy egész élet is kevés hozzá, hogy rájöjjünk, mindig a környezetünk reakcióitól tesszük függővé, mennyit engedhetünk meg magunknak, mennyire lehetünk szabadok, boldogok.
Felvetődik a következő kérdés, mikor vagyunk szabadok? Amikor kimondjuk azt, amit gondolunk, nem csak azt amit hallani szeretne a környezetünk. Amikor a cselekedeteink szabadon követik a gondolatainkat. Amikor bátran kinyilvánitjuk az érzéseinket. Saját felelősségre vállalunk kockázatot, az esetleges következmények elfogadásával.
Gyakori kérdés a következő: Megtehetem én ezt, jogom van hozzá?
A kérdésből egyértelmű, hogy az illető egy külső személy jóváhagyására vár, egy külső megerősitésre. Úgy tünik, hogy mélyen belénk ivódott az engedélykérés. Gyermekként természetes, hogy a szüleink szabnak korlátokat, amiket többé-kevésbé igyekszünk betartani. Viszont a szüleinktől halljuk azt is, hogy nem érdemled meg, mert nem azt tetted, amit vártam tőled. Ezért felnőttként is úgy itéljük meg, hogy nem vagyunk elég “jók”, nem érdemeljük meg a figyelmet, a szeretetet, a boldogságot.
Megjegyzem a felelősséggel is hadi lábon állunk. Egyrészt kerüljük a komolyabb felelősséggel járó döntéseket, ezért rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg magunkat.  Másrészt úgy gondoljuk, hogy felelősek  vagyunk szinte mindenkiért magunk körül. Felelősek vagyunk gyermekeinkért, amig fel nem nőnek, ez természetes. Egyfajta irányt mutatunk nekik, aminek a mentén haladva, jó esetben egyészséges önbizalommal rendelkező, öntudatos felnőttek lesznek. De nem felelünk mások boldogságáért, csupán a sajátunkért.
A döntéseink nagy részét úgy hozzuk meg, hogy nem önmagunkat tartjuk szem előtt, hanem mindenki mást. Ha az amit eltervezünk, tetszeni fog a családunknak, a barátainknak, a szüleinknek, akkor talán megvalósitjuk, ha nem, akkor inkább visszavonulót fújunk.
Nem tudunk és nem merünk engedélyt adni magunknak egy-egy lépés megtételéhez. Számbavesszük minden felmenőnk és lemenőnk várható reakcióját és utána döntünk. Igy azonban nem a mi belső vágyaink fognak megvalósulni, hanem a környezetünké…
Te szabad vagy, szabadon döntesz, engedélyt adsz magadnak, hogy valóra váltsd az álmaidat?

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/megerdemlem-a-boldogsagot-/

Tapasztalatom szerint a leggyakoribb probléma a párkapcsolaton belüli elcsúszás, az egymástól való eltávolodás. Maga a válság egy hosszú folyamat következménye, melyet a partnerek inkább csak a váláshoz közeli stádiumban tudatosítanak magukban. Amíg nem ég a lábuk alatt a talaj, addig szemet hunynak az elégedetlenségük felett, nem kerül időben felszínre a kettőjük között lappangó feszültség. Sok esetben mindkét fél magában hordozza a sérelmeit,  nem adnak hangot, mindannak, ami sérti az önérzetüket, ami nyilvánvalóan nem könnyíti meg a kapcsolat megmentését. Amennyiben nyitottak, megfelelő a kommunikáció  a felek között, nagy valószínűséggel nem kerülnek lelkileg és testileg távol egymástól.
Mi az oka az eltávolodásnak? Amikor két ember úgy dönt, hogy összekötik az életüket, optimális esetben hasonló értékrenddel, hasonló érdeklődési területtel és nem utolsó sorban testi vonzalommal rendelkeznek egymás iránt. Amennyiben a pár hasonló fejlődési folyamaton megy keresztül az évek múlásával, időt fordítanak önmaguk és társuk jobb megismerésére, akkor a kapcsolat őszinte és érzelem gazdag maradhat, ellenkező esetben nagy az esélye a szétesésnek. Sajnos elég gyakori jelenség, hogy nem csak a párjára nem figyel kellőképpen az ember, hanem önmaga belső igényeire sem. Ha valaki nem ismeri meg önmagát, nincs tisztában az értékeivel és a gyengeségeivel, valószínűleg nem fogja azokat kibontakoztatni, illetve megfelelően kezelni. Ahol nincs igény az önismeretre, ott nagy valószínűséggel a társ valós megismerése is elmarad. Ehelyett marad a vádaskodás, a folyamatos elégedetlenség, amiért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltük. Sokkal könnyebb megoldás, ha a másik felet hibáztatjuk, amiért megromlik a kapcsolat, hiszen így nem kell önvizsgálatot tartani. A belső munka mindig időt, energiát igényel mindenkitől, viszont ez az egyetlen járható út, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és a párkapcsolatunkban. A gondolatok és az érzelmek tiszta, őszinte átadása a társunk felé építő jellegű, amennyiben a kommunikáció felszínes, az érzelmek kimutatása pedig ritkán történik meg, a felek előbb-utóbb másnál keresik a lelki és testi vigasztalódást.
Ne sajnáljuk az időt és az energiát sem önmagunktól, sem a párunktól, így lehetőségünk nyílik tartós, őszinte és érzelem gazdag kapcsolat kialakítására.

Rajmon Beáta

Olvass tovább: http://www.boldogsag-coach.com/news/veled-vagy-nelkuled/